Kórház én így szeretlek

Jeee kész van... ha meglátod M. szerintem nagyon fog tetszeni. Háth még K-nak:) legalábbis én biztos örülnék neki:P

MA VOLTAM A KÓRHÁZBAN. Találkoztam CT úrral. Nagyon megható találkozás volt. Ő búgott zúgott nekem míg az én lélegzetem többször is elakadt. Majd jött egy tök kedves nővérke, aki jódos kontraszt anyagot adott nekem, amitől melegség fogott el a Ct iránt. Sőt egyenesen forróság.
Na jó komlyra véve a szót, továbbra is szerelmes vagyok a kórházba...egyszerűen elvarázsol. Csak azt nem szeretem hogy mikor kontraszt anyagot kapok mindig olyan érzésem van mintha bepisiltem volna :) .
Ja aztán mikor kimentem, akkor azt hittem hogy a vattát jól odaszorították a kezemhez a celluxal, vagy mi is az. Ja igen bőrbarát ragasztószalag, ami annyira bőrbarát hogy leszedem és még 2 hét múlva is ott van a nyoma, akárhogy is sikálom. Na de visszatérve, nem volt jól oda szorítva és mikor elültem észrevettem hogy lám lám lám... folyik a vérem. Juhééé. Tök piros volt. Jó persze tudom a vér piros, de sokkal vörösebb szokott lenni. Na jó azt hiszem a vérem állagát és színét nem itt kéne ecsetelnem. Bár én nagyon élvezem. Úhhh már nagyon szeretnék orvos lenni. nagyon nagyon. Na mind1 szóval oda mentünk a nővérhez, oztán adott másik bőrbarát ragtapaszt meg vattá és ilyet szól közbe
-Nem kell megijedni, ha átvérzik.
Erre én:
-Dehogy ijedek meg."Én a vértől, hülye maga imádom a vért"Gondoltam magamban.
Ja úgyhogy ez volt a találkozásom ismét a Kórházzal.

Bemutatom az én kis szívszerelmemet, CT urat.